John Williams

Ha valaki azt a nevet hallja, John Williams, nem feltétlenül tud bármit is kötni filmes berkekben a névhez. Pedig ismeri mindenki, ha nem is őt, de a zenéit mindenképpen. Minden idők legnagyobb filmes zeneszerzője több évtizedes pályafutása alatt tucatnyi díjat (közöttük 5 Oscar-díj és 4 Arany Glóbuszt) nyert zenéiért, és a legismertebb taktusok java részét neki köszönheti a nagyközönség. A Cápa, Indiana Jones, Csillagok háborúja, Schindler listája Jurassic park csak néhány a legemlékezetesebb alkotásai közül. Mára elsősorban Steven Spielberg házi zeneszerzőjeként ismert, de azért egy-egy nagyobb kihívásnak ma sem tud ellenállni (pl. Harry Potter).

John Towner Williams 1932-ben született az egyesült államokbeli Long Island-ben. Apja és mostohaanyja, Melville Ruick és Lurene Tuttle egyaránt színészek voltak így a kis Johnny hamar kapcsolatba került a filmmel és a filmvilággal. Zenei érdeklődése azonban kezdetektől nagyobb volt, így senki nem lepődött meg, amikor a Kalifornia Egyetemen Los Angelesben zene szakra felvételizett – sikerrel.

1951-ben némiképp váratlanul csatlakozott a légierőhöz, majd miután három évet töltött el a seregnél, visszatért zenei ambícióihoz és a zongorázni tanult a new york-i Juliard Zenei Iskolában. Ezt követően további zenei tanulmányokat folytat Los Angelesben – többek között zeneszerzést Mario Castelnuovo-Tedesco-val. A film és zene szeretete 1956-ban találkozik, amikor a Columbia Pictures zenekari zongoristaként alkalmazza. Williams-ban azonban sokkal több volt annál, semmint hogy egyszerű szólózongoristaként tengődjön, ezért hamarosan a 20th Century Fox-hoz szerződött át, ahol érdekeltté vált a zeneszerzésben, komponálásban.

„Johnny” Williams néven olyan klasszikus tévésorozatokhoz írt zenéket, mint a Wagon Train, a Gilligan’s Island és a Bachelor Father. Ezek az ujjgyakorlatok nyitottak számára utat Irwin Allen Lost in Space című filmjéhez.

A korai filmzenéi között kisebb-nagyobb sikereket mutatott fel (Gyilkosok 1964-ben, None But the Brave 1965-ben), majd következett az első Oscar jelölés a Valley of the Dolls-ért (1967). Első Oscar-díját 1971-ben a Hegedűs a háztetőn adaptálásáért nnyerte, és innentől kezdve ragyogóan fényes karriert futott be. Amihez nyúlt, sikerré vált, díjak, jelölések, kaszasikerek kövezték zenei pályafutását. A legkeresettebb zeneszerzők közé került, nevét egy napon emlegették Jerry Goldsmith-szel, John Barry-vel, Elmer Bernstein-nel. Goodbye Mr. Chips (1969), The Reivers (1969), Images (1972), Poseidon katasztrófa (1972), Cinderella Liberty (1973), Pokoli torony(1974), azaz hat Oscar jelölés 5 éven belül – közötte két duplajelölés 1969-ben és 1972-ben.

1975-ben találkozott minden idők legnagyobb zeneszerzője minden idők (akkor még csak leendő) legnagyobb rendezőjével, Steven Spielberg-gel. Kettejük első közös munkája a Cápa (1975). Az ijesztő bőgős hangok (tam-tam-tam-tam), a szaggatott akkordok tökéletesen kifejezik a rémisztő hatalmas fehér cápa közeledését. Az emberek megrémültek – és tömegesen özönlöttek a mozikba. A hatalmas kasszasiker mellett John Williams begyűjtötte első Oscar-díját saját szerzeményért. A gyümölcsöző kapcsolat végigkísérte a filmtörténelem nagyobb állomásait: Indiana Jones, E.T. (Oscar-díj), Harmadik típusú találkozások, Schindler listája (Oscar-díj), Jurassic park mind hatalmas kasszasikerek, emlékezetes dallamokkal. Emellett ő készítette a Superman máig hírhedt zenéjét, és persze élete fő művét a Csillagok háborúját (persze Oscar-díjjal jutalmazták érte). A Csillagok háborúja igazi nagyzenekari mű: hatalmas csinnadrattával tette emlékezetessé az űrháborús történetet, vonósok, fúvósok egymással versengve igyekeztek minél hatásosabb hangulatot teremteni.

Nevéhez kötődik a híres zongora riff Henry Mancini Peter Gunn című filmjében. Napjainkra John Williams vált a filmzene doyenjévé. 41 Oscar jelölése csupán néggyel kevesebb, mint a rekorder Alfred Newmané (aki 45 jelölésig jutott, ebből kilencszer nyert Oscar-díjat), de ha azt vesszük figyelembe, hogy évente 1-2 jelölést kap, akkor vélhetően ez a rekord hamarosan a múlté lesz. Emellett tizenkét évig dirigálta a Bostoni Filharmonikus zenekart, s aktív tagja volt a londoni filharmonikusoknak.

S hogy nem esett messze az alma a fájától, azt mutatja, hogy fia, Joseph Williams szintén zenei pályára lépett, 1986-ban lett a legendás pop együttes, a Toto tagja. A fiával együtt dolgozott a Jedi visszatér című filmben is; Joseph szerezte a Jabba zenekar számát, ami később a vágóasztal áldozata lett és csak a special edition-ba került be.

1980 és 1993 között a Bostoni Filharmonikusok karmestere volt, és több alkalommal vezényelte (illetve szerezte) az Oscar-díj átadásceremóniát. Emellett nevéhez fűződik az 1996-os Atlantai olimpia hivatalos himnusza, illetve dallama is.

Szinte minden évben begyűjt egy Oscar jelölést, óriási sikerű mozik nagyszabású dallamait jegyzi, s mára végképp minden idők legnagyobb élő zeneszerzőjévé vált. 1978 és 1983 között sorozatban 6 alkalommal kapta meg a zene legnagyobb elismerését, a Grammy-t filmzenéiért.

Munkái olyan magas színvonalúak, amelyek már szinte a komolyzenei művek határát súrolják. Pályafutása megismételhetetlen és egyszeri, amely mind szakmai, mind emberi nagyságáról, s zsenialitásáról tanúskodik.